A rituális belezés gondolata soha nem állt messze Gábortól. Különösen most, hogy a melóhelyén kissé feszültté váltak a dolgok, ahol egyébként nem töltött még el túl sok időt. Pontosan egy hetet (mivel elődje rejtélyes körülmények között eltűnt), de már utálta. De egészen konkrétan a magát irodalmárnak képzelő, amúgy művészeti vezető kolléganő, Klárika belső szerveit szerette volna látni premier plán. Tulképp nem volt vele semmi gond, azon kívül, hogy létezett. Önnön felsőbbrendűségét és kifinomultságát igyekezett minden adandó alkalommal a brancs tudtára adni, így valójában mindenkinek megalapozott indokai lehettek egy különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság abszolválására.

Gábor ezt jól tudta, így a többiek iránt táplált filantróp érzéseitől megittasulva úgy döntött, hogy  magára vállalja ezt a nemes feladatot.  Látta a feje fölött lebegni a glóriát, ami a cég munkatársainak kollektív megváltásáért érdemelt ki. Mindemellett a sittet is szerette volna nagy ívben elkerülni, így az- amúgy teljesen jogos- dicsőségtől önként megválva arra a bölcs elhatározásra jutott, hogy inkább inkognitóban hajtja végre a feladatot.

Első lépés: a ribanc bizalmába kell férkőzni. Már önmagában a beszélgetés kezdeményezése egy gyomorforgató feladat.

Itt kell megemlíteni, hogy Gábor nagy ívben leszarta az irodalmat, ezért össze kellett szednie minden színészi tehetségét, hogy hirtelen támadt lelkesedését hitelesen tudja előadni a luvnya számára.

Csak semmi mesterkéltség. Ennek a jegyében libbent oda a nőhöz munka után, s mint egy félvállról megjegyezte, hogy amúgy szívesen elolvasná azokat a sokat emlegetett, kiadatlan novellákat.

A hatás egészen elképesztő volt. Klárika eddig ismeretlen, ellágyult hangon restellte, hogy most ugyan nincs nála egy remekmű sem, de holnap, egy kávé mellett hajlandó megosztani Gáborral méltatlanul alábecsült szerzeményeit.

A másnap a megbeszélt forgatókönyv alapján zajlott. Miután Gábor összeszűkült gyomorral várta a találkát, addig Klárika szokatlan kedvességgel viseltetett a többiek iránt, s néha cinkos pillantásokat vetett Gáborra, ami még inkább felbaszta az agyát.

„Na, végre, ezt is megbaszta valaki az éccaka, legalább mára nyugtunk lesz. Hiába, egy jó dugás többet ér egy zsák Xanaxnál. Bár el tudom képzelni milyen arc lehet, aki képes ezt a fapinát megtolni. Én még bottal se…” – ugyanis a társaság túlnyomó része Klárika kielégítetlen nemi életére vezette vissza elviselhetetlen természetét, s úgy vélték , hogy ebbéli frusztrációját a többiek csesztetésében és irodalmi szarságaiban igyekszik kiélni.

A találka megejtetett. Gábor ölébe két mondat után egy köteg papír landolt.

-          Tudom, hogy régimódi dolog, de nem tudok gépen írni. Nekem szükségem van arra, hogy érezzem a papír illatát, a toll sercegését, hogy lássam a tintabetűk alakját. Egészen megrészegülök tőlük, és csak jönnek és jönnek a gondolatok. Én még az a fajta vagyok, aki szereti a hosszú és tartalmas írásokat. Javaslom, hogy először a Lány a naplementében című novellámat olvassa el. Nem egyszerű írás, elismerem, de valamilyen szinten önéletrajzi, hiszen én is, annak idején, egy kora őszi naplemente alkalmával döbbentem rá, hogy radikális változtatásokat kell véghezvinnem az életemben, ahhoz, hogy meg tudjam valósítani önmagamat. A szereplő lány is, akárcsak én, úgy dönt, hogy megy előre, az álmai után, és a múltat hátra hagyja, hogy azokat felemésszék a lenyugvó nap sugarai. Nem tehetek róla, mindig is az ilyen fajsúlyos témák foglalkoztattak. Legújabb írásomban, A szenvedély viharaiban is a szerelem megragadhatatlan, irracionális voltát próbálom megfejteni egy perzselő romantikus történetben, ahol a lány végül rájön, hogy hiába is próbálja kordában tartani érzelmeit, a végzetes szerelem teljesen rabul ejti.

-          Érdekes, és akkor a leányzó végül engedi popóba?

-          Tessék, kérem?

-          Csak elkalandoztam. Még ma nekiállok az olvasásnak.

Gábor állta a szavát, és egy száll angolszalonna és lilahagyma társaságában nekiveselkedett megfejteni a Lány  a naplementében filozófiáját.

„Judit ott állt a kies sziklákon. Alabástrom bőrén érezte a lenyugvó nap erejét ( Gábor itt felnyerített). Tudta, ez az a perc, mikor döntenie kell, és most először érezte, hogy elméje és szíve micsoda csodálatosan harmonikus párost alkotnak ebben a fennkölt pillanatban.”

Gábor pedig tudta, hogy ez az a perc, mikor fel kell bontania egy Kékfrankost, különben megőrül. A biztonság kedvéért még belökte a Cannibal Corpse: Kill című lemezét, csak, hogy még jobban fel tudja tárni a mű esetleges burkolt mondanivalóit, bár még eme pazar páros után is erősen türtőztetnie kellett magát, hogy ne égesse el hirtelen felindulásból vagy törölje ki a seggét a felbecsülhetetlen irodalmi produktummal.

A másnapi koccanáson persze a lehető legáhitatosabban nyilatkozott élményeiről a szerzőnek. Olyanokat, hogy egészen megvilágosodott, hogy úgy érzi, neki is változtatnia kell, és jövő hónapra már le is foglalta  a repjegyet Japánba, ahol egy zen központba fog meditálni fél évig, és, hogy okvetlen meg kell ismételniük tegnapi találkozásukat. Lehetőleg még ma. Számára volt a legmegdöbbentőbb, hogy a korlátolt tyúk mindezt be is szopta.

Gábor előbányázta a ma esti vacsorához a relatíve legelegántosabb öltönyét. Meg kell adni a módját, ha valakit el akarunk tenni láb alól. S bár nem állt szándékában megdugni a nőt, azért ahol érte, leborotválta magáról a seggszőrt. Itt - ott meg is vágta magát, ezért csak remélni tudta, hogy a vér nem fog átütni a gatyáján, amiért esetleg aranyeres ratyinak nézhetik. A táskába még bekerült egy konyhakés, egy magnum defender (ajándék), gázspray. A módszer még nem kristálytiszta, valószínű rögtönözni fog. Egy biztos: ma este vér fog folyni. Örömében talán még rá is rejszol a hullára, annak már úgysem lesznek igényei. De ez már részletkérdés. Vett valami gazt is, ezzel biztos bevágódik Klárika romantikus szívébe, és felhívja magához Pilinszky verseket olvasni. A fizuja fele rá fog menni a ma esti puccos zabálásra, de le van szarva. Mi az a rongyos pár tíz rugó, mikor az éjszakai viviszekcióhoz élménye megfizethetetlen?!

- Tudja, kedves Gábor, legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy Ön ilyen gáláns. Ez az osztriga frenetikus. Ha tudná milyen ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy megmutassam Önnek a verseimet. Ez nagy szó ám. A novelláimat szívesen megmutatom bárkinek, de a vers.. az egy sokkal személyesebb műfaj. Ha valakit megtisztelek vele, hogy felolvasok belőle, az olyan, mintha pőre valómból adnék át egy darabot.

Gábort közben iszonyú gázgörcsök gyötörték (sose bírta a francia konyhát), de semmiképpen sem akarta elbaszni ezt az ihletett pillanatot egy rosszul rögtönzött fingással, így kínlódott tovább, és reménykedett, hogy hazakísérheti végre a bukszát, és a tettek mezejére léphet, mert az igazat megvallva, már kurvára unta az egész szituációt.

Ahogy kiléptek a kajáldából, és egy sanda pillantást vetett a királynői léptekkel vonuló Klárikára, meg kellett, hogy állapítsa, hogy nem is olyan ronda, mint ahogy azt eddig megszokta. Szóval lehet, hogy mégis megér egy patront. Ez a rohadt romantika,… úgy tűnik őt is megfertőzte.

Egészen takaros pecója volt a csajnak. Titokban tartott tőle, hogy biztos lesz valami házidöge is, de szerencsére nem volt csivava a láthatáron.

„Édes csókod most már hideg,

mint a gyöngyszagú halál,

ölelésed is oly rideg,

fogást már nem talál.”

Ez még egy régi költeményemből való. A címe, Holttá fagyott csók.”

Gábor úgy érezte, ezek után soha többé nem fog felállni a farka, és ez a pár sor végleg sterillé tette. Klárika közben pezsgőt öntött üres poharába.

„De ez csak egy intermezzo volt. Magának bevallom, most egy regényen dolgozom egy tőlem szokatlan témában. A címe: Bazmeg és uralkodj. Amúgy erotikus- bűnügyi regény. Igyekszem minél élethűbben lefesteni benne az eseményeket, ezért minél több tapasztalatot próbálok szerezni ezekről a területekről. A múltkor egy rendőrrel is elbeszélgettem arról, hogyan zajlik egy igazi nyomozás. És persze az erotika témakörére i ugyanilyen nagy hangsúlyt fektetek.”

Ezzel megmarkolta Gábor faszát a gatyáján keresztül, aki örömmel konstatálta, hogy mégsem lett teljesen impotens. Alig eszmélt fel, már ott feküdt az ágyon, miközben Klárika valószínűleg Mozart: C-dúr oboaversenyét adta elő a bránerén. Már majdnem eldurrant, mint a vásári lufi, mikor Klárika leállt, és a kínok kínja közt vergődő Gábor karjait kiszíjazta, de elég alaposan. Őt mondjuk izgatta is a dolog, akárcsak az, mikor Klárika végigszántotta a mellkasán a körmeit, miközben a bal kezével Gábor golyóit birizgálta,amik már kellő mértékben bemazsolázódtak.

Gábor csak nyögött, hörgött, szuszogott, ahogy egy begerjedt férfiállathoz illik.

„Mint említettem volt, drága Gábor, regényem témáit igyekszem a való életből meríteni. Perpill. a 3.fejezetnél tartok, ami arról szól, hogy a főhős lány, aki, elárulom, az egyik gyilkos, hogyan teszi el láb alól aktuális pasiját, miközben az épp elélvezni készül.”

Azzal kezében lévő távirányítón megnyomott egy gombot, és max hangerőn felcsendültek a Haemmorhage: Morgue sweet home című lemezének lágy ánuszszaggató dallamai. Eközben Klárika  egy fogóval nemes egyszerűséggel letépte Gábor heréit, akinek majdnem sikerült túlordítania az együttes énekesét. Különösebben mozogni nem tudott, mert közben a lábai is megkötözésre kerültek, így Klárika viszonylag egyszerűen tudta eltávolítani a hímtag további részeit, aztán pedig a végtagok csonkolása következett, melynek következtében Gábor megszabadult mind a 20 ujjától, és még seggbe is lett dugva egy vonalas telefonnal. Mikor ekkor már elemi erővel óbégatott, a házigazda jobbnak látta, ha beveri a vendég orrát, és kiszúrja a jobb szemét, de ez nem különösebben javított a hangerő frekvenciáján, (bár ekkor a fickó már félig öntudatlan volt) így még azelőtt, hogy, az amúgy kissé süket, szomszédok reklamálni kezdenének, elvágta aktuális partnere  torkát, amiből sugárban spriccelt a vér, Klárika legnagyobb gyönyörűségére. Az előtte fekvő torzó látványa olyannyira felizgatta, hogy nem állta meg, lezavart egy gyors masztit, majd a testet szakszerűen feldarabolva zsákokba helyezte.

Az éjszaka történt eseményeket összességében sikeresnek könyvelte el, hiszen már le se feküdt aludni, hanem befejezte a teljes 3. fejezetet. Majd a szokásos búvalbaszott, öntelt arckifejezésével elindult munkába. S közben kellemes izgatottsággal a szívében várta, vajon kit fognak felvenni a megüresedett munkahelyre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.